Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEGÁZOL tárgyas ige
  • 1. <A földből kiemelkedő dolgot, főleg növényt> rálépve v. rajta járva összetör, összetapos. A beszabadult tehén legázolta a vetést. A vaddisznó legázolta a kukoricát. A tankok mindent legázoltak maguk előtt. || a. (ritka) <Állat, jármű v. ritk. ember> feltaszítva összetapos, összetör vkit. A lovak legázolták. □ János … megállítá a kocsit, megkapta őrült dühvel a rajta ülőt, s egy pillanat alatt legázolta azt lábai alá a sárba. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben) Ellenállhatatlanul, túlerővel rárontva tönkrever, megsemmisít vmit. Batu kán hordái legázolták fél Európát. || a. (sport, rosszalló) <Labdarúgásban> játékos vmelyik ellenfelét kíméletlen, durva és szabálytalan módon játékra – átmenetileg v. végleg – képtelenné teszi. A középhátvéd durván legázolta a csatárt.
  • 3. (átvitt értelemben, ritka) <Vitában> legyőz, ellenvetésre képtelenné tesz vkit.
  • legázolás; legázoló; legázolt; legázoltat.