Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan <állat>, amelyik éppen legel. A sziken legelő juhok; a pázsiton legelő libák. □ Itt legelő gulya, és szétszórt karámok, Miket a délibáb derékon átvágott (Tompa Mihály) || a. (ritka) Legelőre (II) járó, legelőre kihajtott <állat>. Mennyi föld jut egy-egy legelő marhára?
II. főnév -t, -je [e] (Általában vmely helység határában fekvő v. erdőben levő) füves, gyepes terület, amelynek füvét zöld állapotban, állatokkal legeltetve hasznosítják, ahol a falkában levő jószág az év bizonyos szakában, rendsz. tavasztól őszig kint legel. Dombvidéki, havasi v. alpesi, hegyi, síkvidéki legelő; fásított legelő; → kövér legelő; kiégett, öntözött, sovány legelő; közbirtokossági, szövetkezeti legelő; a legelő ápolása, fásítása, öntözése, trágyázása; legelőre csap vmely állatot. Közös legelőn vannak. Kihajtják az állatokat a legelőre. Feltörik a legelőket. □ Hadd látom, úgymond, mennyit ér A welszi tartomány. | Van-e ott folyó és földje jó? | Legelőin fű kövér? (Arany János) Paripák iramodtak a kipusztult rónáról, kényszerűen, új legelő felé. (Babits Mihály) A kopár legelőn, jó messze, gulya legel. (Nagy Lajos)