LEGÁCIÓ [ë v. e] főnév -t, -ja, (
népies) légáció (
régies írva: legatio is) (
vallásügy)
<Reformátusoknál> legátusként (1) való kiküldetés.
Legációba megy; legációt vállal. □ Már az első éves philosophus eljár legációba, s prédikál a vidéki híveknek. (Jókai Mór) || a. Az a hely, ahova vki legátusként (1) mehet v. megy, ill. az ezzel kapcs. kereseti lehetőség.
Gyenge, jó, rossz legáció. □ Volt olyan legatio, amelyik senkinek se kellett. (Jókai Mór)
- legációi; legációs; legációzik.