LELEDZIK [e-e] tárgyatlan ige -em, -el [ë, ë]; -ett [ë]; leleddzék [e-e] (leleddzen) [e-e-ë]; -eni [e] (kissé
bizalmas, gyak.
tréfás)
Leledzik vmiben: tartósan vmely nem kívánatos állapotban van.
Abban a hibában, tévedésben leledzik, hogy
□ [A nyomorúságnak] egy jó oldala mégis van, hogy közel hozza azokat, akik benne leledzenek. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vmely ok, tulajdonság> rejlik vmiben, vkiben.
Őbenne leledzik a hiba. □ Ez a tulajdonság
benne leledzik az emberi természetben. (Mikszáth Kálmán)
- leledzés; leledzett; leledző.