LEFEKVÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. A lefekszik (1) igével kifejezett cselekvés, ill. történés; az a tény, hogy vki, vmi lefekszik (vhová, vmire). A díványra, a földre való lefekvés; a gyerekek, a fáradt állatok lefekvése. Itt a lefekvés ideje. || a. Ennek szokásos ideje, amikor az ember általában aludni tér, lefekszik. Lefekvéskor iszik egy pohár tejet. Lefekvésig még megírja a levelet. □ Vannak üldöző gondolatok, amiket a felkeléstől a lefekvésig el lehet némítani. (Jókai Mór) Lefekvéskor forró téglákat tétetett talpa alá. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (átvitt értelemben, sport, bizalmas) <Főként csapatmérkőzésben> szándékosan nem komoly erőfeszítéssel, nem teljes képességgel való játék, versenyzés, rendsz. bizonyos érdekből. Ez a nyilvánvaló lefekvés nagy felháborodást keltett.
- lefekvési.