LEFEKSZIK ige, (
ritka,
régies) lefeküszik
1. tárgyatlan <Ember, állat> rá jellemző fekvő helyzetet vesz föl, így helyezkedik el vhol, vhova fekszik.
Lefekszik a fa alá, a fűbe, a díványra. A tehén lefeküdt a friss szalmára. □ A kutyák lefeküdtek lustán a kapuajtók elé. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan Vmely fekvőhelyre fekszik, hogy aludjék v. pihenjen, v. mert beteg.
Ebéd után egy fél órára lefekszik. Lázas vagy, miért nem fekszel le? □ A diák elunta magát, lefeküdt az egyik falnál lévő lócára, aztán hozzáfogott szundítani. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyatlan Éjszakai pihenés, alvás végett fekvőhelyére fekszik, nyugovóra tér.
A → tyúkokkal fekszik le. Mikor feküsztök le? Tegnap nagyon későn feküdtem le. □ Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefekütt, alunni vágy. (Petőfi Sándor) Margit nem szokott nyolckor lefeküdni. (Gárdonyi Géza) Megvetette az anyja ágyát
, segített az öregnek levetkőzni, és lefeküdtek. (Nagy Lajos)
- 2. tárgyatlan (durva) Lefekszik vkinek: <nő> odaadja magát vkinek. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Lefekszik vkinek, vminek: a) vita, ellenkezés nélkül elfogadja vkinek kül. fölöttesének v. vmely közösségnek az álláspontját; b) (átvitt értelemben, sport, bizalmas) szándékosan úgy játszik, hogy a másik fél győzhessen. Azért győzött, mert az ellenfele lefeküdt neki.
- 3. tárgyas (ritka) Fekvő testével lenyom, lelapít vmit. Lefekszi a díszpárnát, a szalmazsákot.
- 4. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Növényzet, kül. gabonaféle> megdől, földre dől. A búza lefeküdt a folytonos esőzés miatt. □ [A hadsereg nyomában] erdők feküsznek le, mintha zivatar járt volna rajtuk keresztül. (Jókai Mór)
- lefeküdt; lefekvő.