LEFEKTETÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (rendsz. csak egyes számban)
Általában a lefektet igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vkit, vmit lefektetnek (vhova).
- 1. Az az intézkedés v. eljárás, amelynek következtében vki ágyba kerül. A beteg, a gyermek lefektetése.
- 2. Vmely vezeték elemeinek a föld alatt v. a föld felszínén való elhelyezése. A csővezeték, a kábel lefektetése.
- 3.* (átvitt értelemben, hivatalos) Vminek írásba foglalása. Az irányelvek lefektetése.
- lefektetési.