LEÉL tárgyas ige
<Nagyobb időt> élete részeként eltölt.
Leéltem életem javát. A városban élte le ifjúságát. Hatvan évéből húszat vidéken élt le. □ Az a vágy, hogy Szalontára
vonulhassak, s ott független szegénységben leélhessem hátralevő napjaimat, kuporgatóvá
tőn [= tett]. (Arany János) Háborúk közt élted le életed felét. (Radnóti Miklós) || a. <Egész életét> kötelességszerűen, örömtelenül v. tengődve eltölti.
Hát majd csak leélem az életemet. □ Nincsen aki sírna velem, Szánna engemet, Igy vesződöm, míg leélem Kínos éltemet. (Csokonai Vitéz Mihály)
- leélés; leélhető; leélő; leélt.