LEÉGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a leég igével kifejezett történés, folyamat, az a tény, hogy vmi, vki leég.
- 1. Vminek tűz által való (el)pusztulása, elhamvadása. A ház, a kazal, a tető leégése. A hurcolkodás, a költözködés fél leégés: a h., a k. sok költséget, kárt okoz. || a. Vmely testrésznek a tűző nap sugaraitól pirosra lesülése s rendsz. ezzel járó felhólyagzása. Hátának, vállának leégése. A leégés fájdalmas.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Teljes pénztelenséget előidéző nagy anyagi kár v. (túlzott) kiadás, költekezés. Anyagi leégés. A múlt havi leégést még most is nyögi. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Kudarc, sikertelenség, megszégyenülés. Ez nagy leégés volt! Nagyon bántotta a leégés. Csúf leégések voltak a vizsgán.
- leégési.