Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LECSAVARODIK
LECSENDESEDIK
LECSENDESÍT
LECSENDESÜL
LECSENGET
LECSEPEG
LECSEPPEN
LECSEPÜL
LECSERÉL
LECSILLAPÍT
LECSILLAPODIK
LECSILLAPUL
LECSINÁL
LECSÍP
LECSISZOL
LECSISZOLÓDIK
LECSITÍT
LECSITUL
LECSÓ
LECSÓKOL

LEBEGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. A lebeg (1–6) igével kifejezett mozgás, jelenség, ill. állapot; az a tény, hogy vki, vmi lebeg (vhol). A fátyol, a kendő, a szalag lebegése; a gólya, a sas, a sárkány lebegése; a délibáb lebegése a puszta fölött; a csónak lebegése a hullámokon; a beteg lebegése élet és halál közt. Tánca könnyed lebegés. Nézte a porszemecskék lebegését a napsugárban. □ A buborék … Könnyü lebegéssel kis ideig szállong. (Arany János) Mintha ifjú rózsa futna fel a cser törzsére, olyszerű volt gyönyörű leánykáinknak könnyed lebegése a díszruhás vitézek karjain. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (fizika, zene) A zenei hangnak szabályos időközökben történő erősödése és gyengülése, mely akkor keletkezik, ha két egymáshoz közeli hangforrás hangja csak néhány rezgésszámban különbözik egymástól. Ha lebegés hallatszik, nincs jól összehangolva a két húr.
  • lebegésű.