LECKÉZTETÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A leckéztet igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás, ill. az a cselekvés, hogy vkit (vmit) leckéztetnek; dorgálás, feddés, korholás.
A csintalan gyerekek leckéztetése; a kutya leckéztetése. Nem szereti a leckéztetést. □ Uram, kikérem a leckéztetést. (Petőfi Sándor) Nagyon belejött a
leckéztetésbe. (Jókai Mór) || a. Leckéztető szavak, beszéd; dorgálás, feddés, korholás.
Nem hallgatta tovább a leckéztetést.