LEBBENCS [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (
népies)
- 1. Megszárított levéltésztából (nagyobb) darabokra tördelt és megpirítva rendsz. levesbe főzve fogyasztott, ill. néhol szaggatott v. vagdalt és tarhonya módjára elkészített tészta. Egy marék lebbencset dob a vízbe. □ Reggelibe sose rakott tüzet
Csal déllére [= délben] tüzelt, vagy estére, hogy tarhonyát, vagy lebbencset vessen, azt is a gyerek miatt. (Móricz Zsigmond)
- 2. Lebbencsleves. Egy kis lebbencset főztem délre.
- Szóösszetétel(ek): lebbencstészta.