Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
LEBBEN [e-e v. ë-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (választékos, irodalmi nyelvben)
1. <Könnyű kelme, tárgy, anyag v. légnemű anyag> könnyedén, hirtelen megmozdul, kissé megemelkedik. Lebben a fátyol; lebben a füst, a köd, a pára, a szellő. Lebben a szoknyája a szélben. □ Elvágtat a falka szélnél sebesebben, Utána fehér köd, a föld pora, lebben. (Arany János) Lebbennek szőke tincsei. (Tóth Árpád) Szürke haja lebben az égen. (József Attila)
2. <Személy> légiesen könnyed lépést tesz, ill. ilyen mozdulattal, mozgással halad v. fut vhová. □ Mélázva állok a teremben, Szép ifju párok serge lebben. (Gyulai Pál) Mintha nesztelen léptekkel járna, lebbenne valaki (Mikszáth Kálmán) Szűzi | szép mozdulattal | egy arra ringó | könnyűcske hintó | mélyébe lebben. (Kosztolányi Dezső)