LEBERNYEG [e-ë-e v. e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (
régies)
- 1. Bő, könnyű, gyak. ujjatlan köpeny; malaclopó. □ Cilinder a fején és fekete lebernyeg a vállán. (Gárdonyi Géza) || a. (népies, bizalmas) Általában bő, vékony rendsz. ócska, kopott köpeny, kabát. □ Egyetlen őszi felöltője
lassanként bő lebernyeggé vált rajta. (Kuncz Aladár) || b. <Vmely ruhadarabon, kül. köpenyen, kabáton> bő, lebegő szárny. A köpeny lebernyegébe kapaszkodik.
- 2. (népies) A szarvasmarha álla alatt lelógó, lefityegő, lecsüngő húsos bőr.
- lebernyeges.