LÉLEKÖLŐ [k-ö] melléknév (választékos gyak túlzó)
A lélekre (3b), a kedélyre egyhangúságánál, a magasabb szellemi tevékenységet bénító v. lehetetlenné tevő voltánál fogva nyomasztólag ható. Lélekölő munka, unalom. □ Megundorodtam a kisszerű, lélekölő bürokratikus kényszerzubbonytól. (Tolnai Lajos)