Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LÁZÍTÓ melléknév és főnév (rendsz. rosszalló)
  • I. melléknév -n v. -an v. -lag
  • 1. Olyan <személy>, aki lázít. □ Halál reád, nyakas vezér, Te itt is lázító! (Garay János) || a. Olyan <magatartás, cselekedet, megnyilatkozás>, amely alkalmas a lázításra. Lázító beszéd, szavak. Kijelentései lázítólag hatottak. □ Gyermeked … Vásárra vitted … Hah, milyen lázitó, Mily iszonyú tett volna ez, Ha nem voln’ olyan ó! (Petőfi Sándor) Judit idegeire … lázítólag hatott e jelenet. (Jókai Mór) || b. Olyan szellemi termék, kül. írásmű, amelynek tartalma, hangja lázít. Lázító film, könyv, röpirat.
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Erkölcsi érzékünket sértő, felháborító; vérlázító. Lázító igazságtalanság.
  • II. főnév -t, -ja Lázító személy. Elfogták a lázítót. □ Ha lázító vagyok, Ott a törvény. (Petőfi Sándor) Ki ez az ember? Egy lázító? … Forradalmár? … Kommunista … (Móricz Zsigmond)
  • Szóösszetétel(ek): vérlázító.
  • lázítói.