LEANDER [ë-ë v. ë-e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -e [e] v. -ja leánder, oleander, oleánder
Délszaki eredetű, örökzöld, lándzsás, bőrnemű levelű, mérgező hatású cserje; nagy, bugában álló, illatos, rózsaszínű v. fehér virága miatt udvarokon, cserepekben sokfelé termesztett dísznövény; babérrózsa (Nerium oleander). □ Udvara tele volt
nyarankint leanderekkel és mákvirágokkal. (Mikszáth Kálmán) Felszél fúj.
Legalább behozza az oleanderek szagát. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): leanderlevél; leandervirág.
- leanderes.