LEBÚJIK tárgyatlan ige, (
régies,
tájszó,
irodalmi nyelvben) lebúvik, (
ritka) lebú, lebúj
Vmi alá v. vmely mélyebben fekvő helyre bújik.
Lebújik az asztal alá. || a. Szorosan a földhöz lapul, vmely mélyedésbe, árokba rejtőzik, hogy mentse életét.
Amikor fütyültek a golyók, lebújt.
- lebújás; lebújó; lebújt; lebújtat.