LÁZÍTÁS főnév -t, (-ok), -a (rendsz.
rosszalló)
A lázít igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vki(ke)t v. vmely közösséget lázítanak; lázadásra, engedetlenségre (való) késztetés; izgatás, bujtogatás.
Sajtó útján, szóval elkövetett lázítás; a katonaság, a munkásság lázítása. Elítélték lázításért. A lázítás az állam ellen elkövetett bűntett. □ Keresztfáról a sóhaj is lázitás. (Ady Endre)