LÁZÁR főnév -t, -ok, -a (
népies,
régies,
irodalmi nyelvben)
Nyomorék v. kisebesedett testű koldus. □ A szekér echója alól sebekkel iszonyún eléktelenített karokat, lábakat lógatnak ki a benn ülő lázárok. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben) □ Eladom még a megvetést is, Az én lelkem már úgyis lázár. (Ady Endre) || b. (
ritka) Súlyos beteg, sebesült v. nyomorék. □ Az apáca
friss vizet töltött egy pohárba, s odatartá azt a lázár ajkaihoz. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): lázártelep.