LÁTTA főnév, személyragos (rendsz. csak -n és -ra ragos alakban, egy vele birtokviszonyban levő szóval együtt) láttom, láttod, láttunk, láttotok, láttuk v. láttok
Általában látás.
- 1. (választékos) Vkinek, vminek a láttán: akkor, amikor s azért, mert a szóban forgó személyt, dolgot látja. □ Mért kellett téged Omárnak | Látnia, s láttodon a hő szívnek lángba borulni? (Vörösmarty Mihály) Krénfy úr el volt ragadtatva ennyi munka láttán. (Jókai Mór)
- 2. Vkinek, (vminek) a láttára: a) (ritka) úgy, hogy a szóban forgó személy, csoport látja, (láthatja). □ [A szellem] soká időzött?
Az én láttomra, nem. (Arany JánosShakespeare-fordítás) A hajítógépek kövei e mozgó tornyokra voltak
irányozva. Némelyiket megtalálta [= eltalálta] a
gránitdarab
, másikat meggyújtá a repülő szurokkoszorú
, s az ott égett el a seregek láttára. (Jókai Mór); b) vkinek (a) szeme láttára: úgy, hogy saját szemével látja. Szemem láttára lopta el a pénzt. A tanár szeme láttára regényt olvas az órán. □ Tedd az öved mellé Két szemem láttára
(népköltés) De mikor a küszöbön állt feleségem, Éva
Megcsókolta ugy segéljen! szemeim láttára. (Arany János); c) vkinek, vminek láttán. Barátjának láttára megörült. Láttunkra az ellenség megfutamodott. □ Állt ugyan egynehány híve Csórinak ott
: De azok, a pártos ellenség láttára, Levegőbe tűntek. (Arany János) Láttomra összeszedték magukat. (Gelléri Andor Endre)
- Szóösszetétel(ek): madárlátta.