Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies, választékos) Gonosztevő, gazember. Lator módjára viselkedik. □ Szép vitéz Hunyadit | Föl Szent-György terére | Hurcolták a latrok. (Petőfi Sándor) || a. (bizalmas, tréfás) Csintalan, kópé, gazfickó. Ebadta latorja! Nagy lator az öreg! □ Nem addig, vén lator, míg színt nem vallasz , hogy Tinka volt-e vagy Málcsi? (Mikszáth Kálmán)
2. (vallásügy) A Jézussal együtt keresztre feszített két gonosztevő egyike. □ A jobb lator még aznap a mennybe volt. (Kosztolányi Dezső)
3. (népies, régies) Bűnös szerelmi viszonyban élő, kicsapongó személy, rendsz. férfi; kurafi, szerető. □ E gyászos asszony latrával mulat. (Vörösmarty Mihály) Te is velem jössz Zsófi , velem jön a latrod is. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév -ul
1. (elavult) Ilyen <személy>; parázna. □ Ha házasság nem lehetett közöttök, [a nőnek a férfi] lator társának kellett lenni. (Pázmány Péter)
2. (népies, régies) Gonosz, elvetemült, gaz. Lator gyermek, ember; lator módra. Latorul viselkedik. □ Ez világnak dolga Változék latorra. (Tóth Árpád) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Kicsapongó, parázna. □ Háromszor fölkél elszánva keresni leányát, S háromszor rogy vissza szegény a szikla tövéhez: "Nem mehetek; de te menj gyorsan utána, És ha lator kézben lelvén nem mentheted, öld meg." (Vörösmarty Mihály)