LATEINER [latejnër v. latejner v. latájner] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
bizalmas,
elavulóban)
- 1. Egyetemet végzett, általában szabad foglalkozású értelmiségi pályán működő, rendsz. latinos műveltségű ember. □ Nem szeretek én körmölni. Arra keress magadnak
valami ügyes lateinert, aki majd lapot is szerkeszt. (Mikszáth Kálmán) Nem szerette
a latájnert, a katonatisztet szóval sokat nem szeretett. (Kuncz Aladár)
- 2. jelzői használat(ban) Ilyen személlyel kapcsolatos, rá jellemző. Lateiner foglalkozás, pálya. □ Az asszony hozza a pénzt. (Ez a felfogás van a lateiner világban) (Mikszáth Kálmán)
- lateineres.