LÁRMÁZÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. A lármáz(ik) igével jelzett cselekvés; hangos, összevissza kiabálás, zajongás. Unom már folytonos lármázásukat. Az óra előtti lármázás miatt a tanító megszidta az osztályt. || a. Az így keletkezett hangzavar; lárma, zaj. Fülsiketítő lármázás. Idegesen hallgatta a lármázást.
- 2. Hangos veszekedés, pörlekedés. Hagyd abba már ezt a lármázást! szólt házsártos feleségéhez.
- lármázási.