LÁRMÁZ tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon lármázik ..zok, ..zol; ..ztam, ..zott; ..znék, ..znál, ..zna; ..zzon
- 1. <Rendsz. több személy egy időben> hangosan, fülsértően kiabál. Mit lármáztok? A gyerekek az ablaka alatt lármáznak. Korhely emberek lármáztak ma éjjel az utcán. □ Ki lármáz? Mentek az ajtóm elől! (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Föntebb egy emelettel gyerekek lármáznak a gangon. (Babits Mihály)
- 2. Kiabálva veszekedik, pöröl. Lármáz vkivel. Ne lármázz velem! □ Mama, a mészáros a konyhában van és lármázik. (Csiky Gergely) || a. Erős, fülsértő hangon beszél. Ne lármázz a fülembe! □ Hop hó! lármázott az öreg messziről. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (ritka) <Eszköz, hangszer> erős hangot ad. □ Fölállt és kiabált, mert a szaxofon
rettenetesen lármázott. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: ellármáz; fellármáz; közbelármáz; összelármáz; telelármáz; túllármáz; végiglármáz.
- lármázó.