LAKATLAN melléknév -ul, (-abb)
Olyan <hely, építmény>, ahol, amelyben senki sem lakik v. igen kevesen laknak.
Lakatlan ház, pusztaság, vidék. □ A hosszúkás, jórészt lakatlan sziget nagy fogolytáborrá volt alakítva. (Kuncz Aladár) A táj lakatlan, itt-ott való semjékek vízi madarain fölül semmi nem látszik eleven. (Tömörkény István) Sűrűn izzadt be a nap a lezárt, lakatlan szoba fülledtségébe. (Babits Mihály)