Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
LUTHERÁNUS [lutëránus] melléknév és főnév, (tájszó) lutránus (kissé bizalmas)
I. melléknév
1. Evangélikus (I). Lutheránus pap, templom, teológus. □ Luther Mártontól fogva Saxoniában [= Szászországban] volt a gyökere és fészke a lutheránus vallásnak. (Mikes Kelemen) Kapitány Novák belépe, s hozta a pesti lutheránus papot. (Kazinczy Ferenc) Két teológus diák föltette magában, hogy gyalogszerrel beutazza Európát. Úgy emlékszem lutránus diákok. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben, tréfás) Szemben álló álláspontok közt semleges középutat kereső, a döntést megkerülő, se ilyen, se olyan <magatartás, megnyilatkozás>. Lutheránus álláspont, észjárás, felelet, válasz. □ Pali nyilván nem tudta ezt, tehát lutheránus módra felelt. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ok, -a Lutheránus (I. 12) személy. □ Mi szegény lutheránusok szívesen látjuk fölségedet a mi városunkban. (Jókai Mór) Amikor [Kossuth] meghallotta tőlük, hogy diákok , lutránusok s gyalog járják a világot: kedve földerült. (Eötvös Károly)