Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, állat>, aki, amely vmely munka végzésére nem hajlandó, v. kelletlenül, kényszeredetten végzi. Lusta ember, gyerek, ló. □ Kínálgatja őket a jó háziasszony Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta. | Ott sürög, ott forog. (Petőfi Sándor) || a. Saját kényelmét kereső, cselekvéstől, mozgástól húzódozó, tétlenkedő <személy>. Lusta nyaralók. □ A mulatság folyt, de már lankadtan Most délután lusták az emberek. (Mikszáth Kálmán) Szomjasan nézte a leányokat Az ő vérei, ezek a lusta, barna leányok. (Ady Endre) || b. Olyan <személy>, aki szeret sokat aludni. Nagyon lusta gyerek, még most se kelt fel. □ Ma korábban ébred a lusta | csitri lány. | Este bál. (Babits Mihály) || c. Lusta vmihez, lusta vmit tenni: olyan l., hogy még könnyű v. okvetlenül szükséges mozgást, tevékenységet sem hajlandó (el)végezni. Még enni is lusta.
2. Ilyen személyre, állatra jellemző <mozgás, tevékenység>. Lusta járás, kézmozdulat, munka. □ [A jámbor tehén.] Lustán csámcsog jó-régi jászla mellett. (József Attila) || a. Lusta kötés: oda és vissza sima szemekkel készített kötés (2), amelynek a színe és a fonákja egyforma.