LUBICKOL tárgyatlan ige -t, -jon, (
régies) lobickol (
hangutánzó)
<Fürdésre alkalmas vízben> élénken, élvezettel mozog, fickándozik, v. a vizet jókedvűen paskolva úszkál.
Gyerekek lubickolnak a patakban. □ Lennék én folyóvíz, |
ha szeretőm Kis halacska volna, Habjaimban úszna föl s le Vígan lobickolva. (Petőfi Sándor) A fürdőházakat is fölhúzták a régi kikötőből, aki akar lubickolhat. (Tömörkény István) A vízbe merült, lubickolva élvezte lanyhaságát. (Kosztolányi Dezső)
- lubickolás; lubickolgat; lubickoló; lubickoltat.