LÖVÉSZÁROK [sz-á] főnév
<Gyalogsági harcban> az arcvonal irányát s a terep alakulását követően ásott, kb. másfél méter mély, összefüggő árokszerű fedezék (figyelő- és óvóhelyekkel, lövegállásokkal). Közelharc volt a lövészárokban. Lövészárkot ásnak. □ Bizonyos fajta fizikai bátorságot örököltem az édesapámtól. A harctéren is így állottam fel
a lövészárok tetejére, téli bundában, egész célpontot mutatva. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Általában harctér, front, ahol lövészárkok vannak, ill. az itt folyó harctéri élet, frontélet. Kiküldték a lövészárokba. Megismerte a lövészárkot.