LÖVET [2] [e] főnév -et, -e [ë, e] (
elavult)
- 1. Lövés (12). □ A törököt most várjuk el
Szállni közel, látod, lövetinktől nem mere hozzánk. (Vörösmarty Mihály)
- 2. jelzői használat(ban) Annyi <robbanóanyag>, amennyi a lőfegyver egyszeri elsütéséhez szükséges. □ [A pacsirtának] annyi tarka tolla sincs, amennyiért a vadász egy lövet puskaport nem sajnálna. (Vas Gereben)
- Szóösszetétel(ek): allövet.