LÖTTYENT [e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [e, e, e], (
népies) löttyint (
hangutánzó)
<Kis(ebb) mennyiségű folyadékot, híg anyagot> hirtelen (ki)önt vhova úgy, hogy löttyen. || a. (
átvitt értelemben) □ A való anyag teremtett minket | e szörnyű társadalom | öntőformáiba löttyintve. (József Attila)
- Igekötős igék: belöttyent; belelöttyent; ellöttyent; kilöttyent; lelöttyent; meglöttyent; végiglöttyent; visszalöttyent.
- löttyentés; löttyentett; löttyentő.