LÖVEG [e] főnév -et, -e [ë, e] (
katonaság)
- 1. Nagyobb lövedékek kilövésére alkalmas tüzérségi lőfegyver, ágyú, mozsár v. tarack. Elültöltő, hátultöltő löveg; könnyű, nehéz löveg; légvédelmi, páncéltörő löveg; könnyű, nehéz löveg; légvédelmi, páncéltörő löveg; → tábori löveg; a löveget beállítják, belövik, elsütik. □ Futott a szétvert spanyol sereg
, elhagyva szekereit, sátorait, zászlóit és lövegeit. (Jókai Mór)
- 2.* Lövedék.
- Szóösszetétel(ek): 1. lövegaljazat; lövegállás; lövegcső; lövegfedezék; lövegfelállítás; lövegharc; lövegirányzás; lövegirányzék; lövegpad; lövegtalp; lövegtelep; lövegtűz; lövegvezető; 2. rohamlöveg; szórólöveg.
- löveges.