LOMB főnév -ot, -ja
A fa v. a bokor tavasszal kihajtó, ősszel lehulló leveleinek összessége; lombozat.
Susogó, sűrű, üde, zöldellő lomb; hervad, sárgul a lomb. Himbálja a szél a lombot. A fa lombját hullatja. □ Egy gyepágy kinálkozik Hűvös illatú ölével, S elföd a lomb ernyejével. (Vörösmarty Mihály) A fák lombja csendesen hull. (Tompa Mihály) Nedvesség motoz a homályban, | a földre ledőlt fa lombjában. (József Attila) || a. A fa ágának zöldellő levélzete.
Árnyékot adó lomb; a lombok alatt hever, üldögél. Szétnyitotta a lombokat, s kikémlelt az útra. □ A száraz téli fák, Zöld lombokat bocsátanának, Azt gondolván, Hogy itt már a tavasz. (Petőfi Sándor) Párisba tegnap beszökött az Ősz. | Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt. (Ady Endre) || b. Leveles (fa)ág.
Lombokból készít sátrat. Lombokkal díszíti a tánctermet.
- Szóösszetétel(ek): lombdísz; lombfakadás; lombfedél; lombföld; lombfüggöny; lombfüzér; lombkárpit; lombkoszorú; lomblugas; lombrezdülés; lombsuttogás; lombszíneződés; lombtakaró; lombtalaj.