LOMTÁR főnév (
ritka)
Helyiség, kamra, amelyben kiselejtezett, ócska holmit, limlomot tartanak.
A lomtár sarkában pók szőtte hálóját. A lomtárból áporodott szag áradt. □ Sokáig megmaradt
arcképe a palotai kastélyban, mígnem a Waldstein grófok lomtárba dobták. (Mikszáth Kálmán) || a. (csak bizonyos szókapcsolatokban) (
átvitt értelemben,
választékos) Időszerűtlenség, elavultság, divatját múlt állapot.
Lomtárba dob, jut, kerül; előkapar, elővesz vmit a lomtárból. A történelem lomtárába került. □ Avult intézmény, lomtárba kerül. (Jókai Mór) Bach, Schmerling neve a történelem lomtárába került. (Gárdonyi Géza)