Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <súlypontja felett rögzített tárgy, függeszkedő személy>, amely, aki többé-kevésbé lazán csüng lefelé. (építészet) Lógó állvány: az épület padlásáról kidugott gerendákon csigaszerkezet segítségével emelhető és süllyeszthető á.; a tornaszeren lógó diák. Rendetlenül lógó ruházatban állított be. Az erkélyről lógó zászlók vígan lengenek. □ A kapuból látta, hogy a lógó lámpa alatt Novák vacsorázik leányával. (Kosztolányi Dezső) Egy tépett farkú kiskakas lógó tollaival, kopottan és árván álldogált. (Móricz Zsigmond) Fésűjét kezébe vette, és belebámult a falon lógó tükörbe. (Gelléri Andor Endre) || a. Laza helyzetben levő és ezért helyéből kimozdulni készülő <dolog>. Lógó fog.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Lehorgasztott, lógatott <fej, orr>. Lógó orral ←. □ Vén, lógó fejemnek Fiatal az arca. (Ady Endre)
3. (bizalmas, rosszalló) Tétlenül lézengő, elcsavargó, vmely kötelezettség teljesítése, munka végzése alól kibújó <személy, főképpen diák>; olyan, aki lógni (II) szeret v. szokott.
II. főnév -t, -ja
1. (népies) Láncáról csüngő csecsebecse, kül. a fülbevaló szabadon csüngő része. □ A derekáról alácsüggő öv a lógóival maga öt fontot nyomott. (Jókai Mór)
2. (ritka, bizalmas, tréfás) Hímvessző <főleg idősebb férfié>.
3. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Tétlenül lézengő, vmely kötelezettség teljesítése, munka végzése alól kibújó, munkahelyéről, iskolájából hiányzó személy. A lógókat felelősségre vonták.
4. (népies) Lógóba, lógóra fogja a lovat: tartalékba, lógósnak fogja. □ Iszom, iszom a csárdában, Míg hat lovam lesz a hámban; Kettőt kifogok lógóra, Elég lesz borravalóra. (népköltés)