LÓGÁZ tárgyas ige -tam, -ott, -zon (
népies,
bizalmas)
Úgy lógat, tart vmit, hogy az ide-oda himbálódzik, leng.
Lógázza a hintát. Batyut lógáz a hátán. Himbáló járással, karjait lógázva közeledett. A pipát ide-oda lógázta a szájában. □ Csak a szél lógáz egy sovány kútgémet
(Arany János) Kezében egy egész kicsi, világosbarna bőrtáskát lógázott. (Kosztolányi Dezső) || a.
A lábát lógázza: vmin ülve, lelógó v. egymásra rakott, vetett lábát himbálja, lóbálja, ill. általában tétlenkedik, henyél, lustálkodik; a lábát lógatja. □ Bosszankodva lógáztam a lábamat délutánonkint a patikában. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: belelógáz; meglógáz.
- lógázás; lógázó; lógáztat.