Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LÓDUL tárgyatlan ige -t, -jon (rendsz. -t ragos mértékhatározóval)
  • 1. <Helyhez rögzített v. bizonyos helyzetben levő, viszonylag nehéz test> nyugvó állapotából vmely irányban v. vmilyen mértékben mozdul, lendül. Nagyot lódul a harang. A kocsi lódult egyet, és elindult. Kezében a furkósbot az ég felé lódult. □ Az idegen nem szólt neki többet, hanem pofon ütötte innen is, túl is, hogy jobbra-balra lódult tőle a feje. (Jókai Mór)
  • 2. (bizalmas) Sietve indul. Fogta magát, lódult a dolgára. □ Ugyancsak lódult befelé, hogy végrehajtsa amit kigondolt. (Petőfi Sándor) Mekcsey fölugrott a fal tetejére, és sietve lódult a déli kapunak. (Gárdonyi Géza) || a. (bizalmas, kissé durva) Lódulj!: menj!, indulj, takarodj! □ El, renyhe nép, lóduljatok haza. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Lódulj, fordulj, egy, kettő, három. (Mikszáth Kálmán)
  • Igekötős igék: átlódul; belódul; ellódul; fellódul; kilódul; meglódul; nekilódul; visszalódul.
  • lódulás; lóduló; lódult.