LETŰNTE [ë-e] főnév (személyragos) ..töm v. -m, ..töd v. -d, ..tünk, ..tötök v. -tek [ë], ..tük, ..tét (választékos, irodalmi nyelvben, 1. és 2. személyben ritka)
Vminek, vkinek bekövetkezett letűnése. A csilagok, a hold letűnte; a nap letűntével; a régi korok letűnte. Korai letűnte nagy megdöbbenést keltett.