LEONINUS [ë-i v. e-í] főnév -t, -ok (irodalomtudomány)
A klasszikus időmértékes versformáknak, rendsz. a hexameternek és a pentameternek játékos, rímes változata (pl.: Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, Hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Babits Mihály) Az első magyar leoninusok.