LOCCSAN tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (
hangutánzó)
<Folyadék v. híg anyag rendsz. nagyobb, súlyosabb tárgy belecsapódásakor> puhán és tompán csattanó hangot adva hirtelen megmozdul, hullámot vet v. fölcsapódik.
A sár nagyot loccsant, amikor belelépett. Az evezőcsapásra loccsant egyet a víz. Bedobta a tóba a nagy követ, hogy csak úgy loccsant (a víz). □ Itten a lapályon egy ér nyúlik végig, meg se mozdul habja, Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár Szárnyával megcsapja. (Petőfi Sándor) Megloccsan a víz és ujra | loccsan. (Szabó Lőrinc) || a. <Folyadék v. híg anyag külső erő hatására> puhán, és tompán csattanó hangot adva odacsapódik vmihez.
A sár a cipőjére loccsant. A feldöntött csöbörből a földre loccsant a moslék. A hullám loccsant a parti köveken. Nagyot loccsant a víz a vödörben, amikor véletlenül megtaszította. □ A csípős folyadék egyenesen
szemei közé loccsant. (Arany János) Az evező török, hogy víz loccsant hátulról a nyakába, abbahagyta az evezést. (Gárdonyi Géza) || b. <Folyadékba v. híg anyagba csapódó nagyobb, súlyosabb tárgy, test> a folyadékot, híg anyagot puhán, és tompán csattanó hangot adva megmozgatja, fölcsapja.
Nagyot loccsant a vízbe csapódó evező. Loccsanva zuhant a sárba a nagy kő.
- Igekötős igék: beloccsan; beleloccsan; elloccsan; felloccsan; kiloccsan; szétloccsan; visszaloccsan.
- loccsanó; loccsant. melléknév