LITERÁTUS [ë] melléknév és főnév, (
régies) litterátus [ë] (
régies írva: litteratus is) (kissé
régies,
választékos)
- I. melléknév -abb (Nagy) irodalmi műveltségű, irodalomban képzett, jártas; (sokat) olvasott, művelt <ember>. □ A litterátus embereket
azzal kapja meg Rostand, hogy Syrano de Bergerac-ja korrajznak csakugyan kitűnő. (Ambrus Zoltán) || a. Irodalommal, írói alkotással foglalkozó; írogató <személy>. Afféle literátus vidéki jegyző volt.
- II. főnév -t, -ok, -a
- 1. (ritka) Literátus (I) személy; irodalmár. Nagy literátus! A literátusok dicsérik az új folyóiratot.
- 2. (történettudomány) Íródeák (1).