LÉPDEGÉL  [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (
ritka)
Lépeget (1). □ Az ágyhoz lépdegélt lábujjhegyen. Megállt előtte összefont karokkal. (Petőfi Sándor) || a. Óvatosan, finoman v. járni tanulva lépeget. 
A gyermek már lépdegél.
- Igekötős igék: átlépdegél; belépdegél; lelépdegél; hátralépdegél; odalépdegél; végiglépdegél; visszalépdegél.
 - lépdegélés; lépdegélő.