Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
LISZT főnév -et, -je [ë, e] (rendsz. csak egyes számban)
1. Gazdasági növények, főleg gabonaneműek magvaiból őrléssel készített finom, rendsz. fehér, porszerű termék, amelyből kenyér, sütemény, tészta stb. készül. → Nullás liszt; → egyes liszt; → kettes liszt; → hármas liszt; → négyes liszt; barna, darás, dercés, fehér, finom v. → fogós liszt; → grízes v. dupla grízes liszt; → sima v. lágy liszt; egy kiló liszt; lisztből gyúrt gombóc; lisztet dagaszt, szitál; lisztté őröl vmit; liszttel beránt, meghint vmit. □ Az asszony hozott egy tál lisztet vagy egy zacskó kását (Gárdonyi Géza) Az anyám vízzel kavarta a tésztát. És én tűnődve néztem , ahogy a kavarófa csomóba olvasztotta a lisztet. (Móricz Zsigmond)
2. (főleg összetételben) Általában porszerűen apróra, porrá tört, zúzott, mállott anyag. A bányász arcát a kő finom lisztje borítja. A szú lisztté őrli a fát. || a. (bányászat) A zúzóban porrá tört, osztályozott és tisztított érc.