LIBEG-LOBOG tárgyatlan ige (mindkét tagot ragozzuk)
<Könnyű tárgy v. láng a levegő mozgásától> élénk, ide-oda hajladozó mozgással fel-le libbenve, fodrozódva mozog.
Libeg-lobog a haja futtában. Libeg-lobog a bő ingujja. Libeg-lobog a láng. Libeg-lobog a tollbokréta a sisakon. Libeg-lobog a zászló a szélben. □ Ihaja! csuhaja! Libeg-lobog a haja. (népköltés) Nézte az elmaradozó, utcai lámpásokat, amint a télvégi estében
libegtek-lobogtak. (Krúdy Gyula) Lécállványon libegnek-lobognak az újságok a szélben. (Kosztolányi Dezső)
- libegés-lobogás; libegő-lobogó.