LEZÚDUL tárgyatlan ige
<Emberek v. tárgyak sokasága, anyag nagy tömege> félelmetes sebességgel rendsz. zúgó hang kíséretében fentről lejjebb levő helyre, hely felé rohan, áramlik, zúdul.
A hegyekről lezúdul a vihar. A gátszakadás miatt a víz lezúdult a mélyebben fekvő földekre. A tömeg lezúdult a folyópartra. A hideg légtömegek lezúdultak az alföldre. □ A görgeteg letörte súlyával az útjába álló sziklát, vele együtt iszonyú forgással zúdulva le a meredeken. (Jókai Mór)
- lezúdulás; lezúduló; lezúdult.