LEZÖTTYEN tárgyatlan ige (
ritka,
bizalmas)
<Kövér, puha test, ill. személy puha helyre> tehetetlenül leesik vmiről, ill. vhova.
Lezöttyen a lóról; lezöttyent az ülésre. || a. (
ritka) Kimerülten, magatehetetlenül, testét mintegy esni engedve leszáll vmiről, v. ráesik vmire.
Lezöttyen a székre. □ A deák egészen össze volt törve, mikor a lóról végre sikerült lezöttyenni. (Móricz Zsigmond)
- lezöttyenés; lezöttyenő; lezöttyent.