LEVILÁGÍT tárgyatlan ige
<Személy> úgy tart vmely fényforrást, hogy az lefelé világít, fénye lent levő helyre ér, vetődik.
Világíts le ide a kútba, a pincébe! □ [A szolgáló] levilágított a lépcsőn. (Jókai Mór) || a. <Fényforrás fénye> vmely lent v. lejjebb fekvő helyig ér, vetődik.
Az ívlámpák fénye levilágít az aszfaltra. □ A teljes hold levilágított a kemény, egyenes országútra. (Tolnai Lajos)