Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
LELKISÉG [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
A léleknek (3), a lelkiéletnek az egyénre jellemző sajátsága, jellege; lelkivilág, lelkület. Kiismerhetetlen, különös, rejtélyes lelkiség. Lelkiségéből folyik, hogy Különös lelkiségre vall, hogy □ Az ember a társadalom tagjává válik s uralkodni tanul egész lelkiségén. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely közösségre jellemző belső magatartás, gondolkozás- és érzésmód. A középkor lelkisége; a polgárság lelkisége.