Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEVEGŐZIK
LEVÉL [1]
LEVÉL [2]
LEVÉLBELI
LEVÉLBÉLYEG
LEVÉLBORÍTÉK
LEVÉLCÍM
LEVÉLDARÁZS
LEVÉLDÍSZ
LEVELECSKE [1]
LEVELECSKE [2]
LEVELEDZIK
LEVELENSÜLT
LEVELES [1]
LEVELES [2]
LEVELESEDIK [1]
LEVELESEDIK [2]
LEVELESTÁR
LEVELEZ [1]
LEVELEZ [2]

LEVERT [ë-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Általában olyan, akit, amit levert (I. 1–3, 4–6, (II) 1–2, 4–7) vki, vmi. A levert cövek; széltől levert füst, gyümölcs; levert ellenség. □ Sarkát levert órjás mellére tévén: Végső csapást mér a hős zordonan. (Tompa Mihály) Ó Boszporusz tündére, messze távol, te védted az öregapám, mikor mint árva honvéd a levert hazából | futott Ferenc József bakóitól. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (átvitt értelemben) <Vmely kellemetlen esemény, körülmény hatására> lelkileg megtört, elcsüggedt, elkedvetlenedett <személy>. A beteg rosszul érzi magát, levert. Mi bajod, mért vagy olyan levert? □ Emelkedjél, Ádám, ne légy levert, | Midőn látod, kegyembe veszlek újra. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, valló <lelkiállapot>. Levert érzés, hangulat, kedély. □ Levert kedéllyel ballag tőlem el … (Petőfi Sándor) Sokszor … levert hangulatban vagyok. (Arany János)